Az első, amire emlékszem életemből egy fotózás. Talán másféléves lehettem. Ülök a műteremben a masina előtt és azt veszem észre, hogy eltűnt az anyukám. Sehol se látom! Keserves bömbölésbe kezdek és semmi sem vígasztal meg. Aztán nagy nehezen előkerül, megnyugszom kicsit. De újra eltünik, újra sírok. Azt éreztem, hogy vége mindennek, vége a világnak, az életemnek, leírhatatlanul szörnyű élmény volt! Csoda hogy egyáltalán használható fotók születtek rólam ekkor. De születtek, itt vannak előttem az asztalon. Nézem a macit, még vigyorgós is van! Meg a nagytesóval, ez lett a legjobb. Sajnos egy odaveszett örökre a középiskolás bébitablón. Nagyon sajnálom!
ÉLETKÉPEK ( 1. )
2008.06.20. 22:47 - dreamy4ever
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dreamy4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr1531519
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek