Álommanó

     Lételemem a zene. Nemcsak azért, mert ez az egyik szakmám és ebből élek. Bár tanult zenészként másképp hallgatom, többet ad, jobban értem, többre értékelem, mint az, aki csak simán befogadja. Sokféle jó zene létezik, egyéni ízlés dolga, kinek melyik műfaj, stílus tetszik. Alapvetően azokat a zenéket szeretem, melyek emberi, vagy emberfeletti érzéseket, érzelmeket fejeznek ki, üzenetük van, rabul ejtenek, elvarázsolnak. Zenében is gyűlölöm az erőszakot, durvaságot! Számomra ezek nem zenék, csak zörejek, zajok. És sajnos rengeteg ilyen zene létezik, sokan ezen szórakozni is tudnak. Hát, lelkük rajta. Az én zenéim, vagyis amiket én szeretek, kellemesek nemcsak a fülnek, de a léleknek is. Gyógyítanak, simogatnak, felemelnek és elrepítenek a rideg valóságból. Amíg hallgatom, más világban lehetek és boldog vagyok.

Nem szeretem a moll hangnemű dallamokat, bármilyen szépek. Mert vagy szomorúvá tesznek, vagy nem fognak meg. A dúr-ban írott zene viszont maga az élet, a világosság, a remény. Tisztelem a nagy világhírű remekműveket, mint zenetörténeti alkotásokat, de egyik fülemen be, másikon ki. Nem az én világom egy Beethoven: V. szimfónia, vagy  pl. Az operaház fantomja. Meghallgatom őket és társait, ha muszáj egyszer, de biztos hogy  többször nem vágyom rá. Moll, vagy dúr, nem mindegy? Hát nekem nem. Számomra a különbség olyan, mint pl. ugyanaz a kép fekete-fehérben, vagy színesben. Homály, köd, vagy szikrázó fényesség. Két dimenziós rajzfilm, vagy 3D-s animáció. Szerencsére rengeteg ilyen zene él bennem, van mivel kikapcsolódnom gondolatban, az is elég, ha csak rágondolok, belül máris  hallom. Ha pedig alkalmam adódik igazából, hallhatóan gyönyörködni bennük, akkor azt érzem, ha semmi másért, hát ezért az élményért érdemes élnem!

Hangszerelésben a nagyzenekari hangzást érzem teljesnek, tökéletesnek még könnyűzenében is. Nagyon tisztelem a zeneszerzőket, akik képesek ilyen (nekemvaló) zenéket komponálni, számomra ők a sztárok, bár nem ők állnak a színpadon, a mikrofon előtt. De ha valaki egyszerre megalkotja és elő is adja saját maga remekművét, hát az az igazi megasztár!

     A sok gyönyörűség közül különösen szeretem a mesefilmek zenéit. Kicsit mostohán kezelt némelyik, általában csak a főcímdalok közismertek. A Disney, Barbie mesék dalai simán lekörözik a slágerlistás nótákat. Itt van pl. ez a gyönyörű dal, mely kimaradt az Aladdin-ból. A DVD-n szerepel az extrák közt, sokkal sokkal többet érdemelne! (folyt.)