Álommanó

Nagyon jóképű fickó volt az apám, én is simán beleszeretnék. Nyolc hónapos voltam, amikor anyutól el akart válni, de már jóval születésem előtt elhagyta őt egy másik nő és a jobb mód miatt. Csúnya nő villával, autóval, kisgyerekkel. A piszkos anyagiak! Semmit nem tudott anyu…

Második élményem is negatív, hasonló korú, mint az első. Az utcán állunk sorban a bolt előtti zöldségesnél. Anyu mellett én. Lehet, hogy észre se vettem és odébb totyogtam valahogy, erre nem emlékszem. Csak arra döbbentem rá hirtelen, hogy nincs sehol az anyukám! Rögtön…

Az első, amire emlékszem életemből  egy fotózás. Talán másféléves lehettem. Ülök a műteremben a masina előtt és azt veszem észre, hogy eltűnt az anyukám. Sehol se látom! Keserves bömbölésbe kezdek és semmi sem vígasztal meg. Aztán nagy nehezen előkerül, megnyugszom…

Különös dolog az emlékezet. Van hogy nem emlékszem, mi történt velem pl. múlt vasárnap, de tisztán emlékszem évtizedekkel ezelőtti pillanatképekre. Mert van ami maradandó nyomot hagy egy életre bevésődve és van ami jelentéktelen. Az ÉLETKÉPEK a maradandókról szól, pozitív…

Nem tudom Kicsim előre, hogy lesz-e más is aki olvasgat itt. Bármilyen hozzászólást is talász, ne vedd rossz néven. Ez hozzátartozik a blogíráshoz. Minősítheti bárki unalmasnak, színvonal alattinak, nevetségesnek írásaimat. Nekem csak az a fontos, hogy hozzád szólhassak ilyen…