Második élményem is negatív, hasonló korú, mint az első. Az utcán állunk sorban a bolt előtti zöldségesnél. Anyu mellett én. Lehet, hogy észre se vettem és odébb totyogtam valahogy, erre nem emlékszem. Csak arra döbbentem rá hirtelen, hogy nincs sehol az anyukám! Rögtön ordítani kezdtem és haragudtam rá, hogy elhagyott. Hosszú évekig meg voltam róla győződve, hogy márpedig direkt elhagyott (gyerek fejjel gondol az ember ilyesmit). Ugyanazokat a szörnyűségeket éreztem, mint a fotózáskor. Anyu nincs = világvége! Aztán később megtudtam az igazságot, amit NAGYON nehezen és fenntartással fogadtam el. Anyu szerint elkóvályogtam mellőle és rohanni kezdtem a főutcán lefelé, ő meg utánam, alig tudott végre elcsípni. Kár, hogy semmi jó dologra nem emlékszem ilyen pici koromból. Bezzeg apád még arra is emlékszik, hogy pelenkázzák. Hát... nem tudom!
ÉLETKÉPEK ( 2. )
2008.06.20. 23:07 - dreamy4ever
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dreamy4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr38531543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek