Kislányomnak

" - Anya mesélsz?" Emlékszel? Mindig ezt kérdezted lefekvéskor, de sokszor evés közben is. Mesélek hát, miután már elaludtál a kistesóddal együtt, mert én még nem tudok. Bár fáradt vagyok, a gondolataim nem hagynak pihenni, hiába fekszem le. Kihasználom az időt és megörökítem neked, mesélek tovább. Nem tudom mikor jön el az idő, hogy e sorokat olvasd. Ki tudja meddig leszek még melletted, annyi mindent nem tudsz rólam, mert még hiába mondanám el, nem értenéd meg. Talán egyszer fontos lesz számodra mindez, amit itt találsz. Vegyesen írok múltról, jelenről, mindenféléről. Az összevisszaságért ne haragudj, ha lesz kedved, majd sorbarendezed, szelektálod a bejegyzéseket. Szeretlek mindkettőtöket, NAGYON!

Utolsó kommentek

Linkblog

Ballagás

2008.06.17. 00:02 - dreamy4ever

 

  Vége a második osztálynak, a nyolcadikosok ballagására hoztalak el. Fönt a termetekben hagytalak, elbúcsúztunk, majd jövök érted, ha vége lesz. Aztán mégsem indultam haza, úrrá lett rajtam az ünnepi hangulat. Csupa virágdísz az iskolád, mindenki ünneplőben, izgatott hozzátartozók, várják a nagy pillanatot. Kimentem az udvarra, nemsokára ti is levonultok az osztályoddal, mert itt ez a szokás. Minden évfolyam elbúcsúztatja a végzősöket. A hangszórókból mindenféle ballagónóta szól. Leülök a virágágyás szélére és hallgatom. Emlékek törnek rám...
  Igen, ezt a dalt is ismerem, már dúdolom is. Persze a saját szólamomat, mert úgy szebb. Mennyire más volt az én ballagásom, ami a dalokat illeti. Zenei általánosban többszólamú ballagó énekekkel búcsúztunk a sulitól.  Annyira szép volt!  Az egyiket azóta se hallottam soha, sehol, neked leírom, minden benne van, amit fontos ilyenkor magadból kiénekelni. Kár, hogy nem hallhatod a dallamot is hozzá!

1. A nyár kitárja lombjait, virággal integet,
    s a hosszú munkás év után vár ránk a nagy szünet.
    De bánatosan száll a dal, mit énekel ma szánk,
    mert elbúcsúzunk, s itt hagyunk már kedves iskolánk.
 
   / Refrén (ez volt három szólamú):/
Hát szóljon most a búcsúdal, s míg ajkunk énekel,
a két szemünkben könny ragyog, mert tőled válni kell.

2. A régesrégi őszi nap ma még eszünkbe jut,
    midőn először tártad szét nekünk a két kapud.
    Oly hosszú évek teltek el, volt víg, volt gondteli,
    nem fogjuk ezt a szép időt mi elfelejteni.

    Refr.

3. Most búcsújobbot nyújt felénk sok régi jóbarát,
    s a szívünk visszhangozza még tanáraink szavát.
    E dallam hálánk zengi most, mi útnak indulunk,
    de rád te kedves iskolánk még visszagondolunk.

    Refr.

 Hát, csodaszép dal, nekem legalábbis az! És a többi is, amit énekeltünk. Középiskolában is volt jónéhány "sláger", amik a mi sulinkban évről-évre hagyományként ismétlődtek. Zúgj hullám..., Indulj el vélem szekér..., Könnyeim hullnak..., nem is emlékszem hirtelen mindre. Jó volt szerenádozni a tanároknak, közben "eggyéválni" a gyertyával, a kezünkre csorgó viasz miatt...
 Rég volt, s míg ezeken merengek magamban, kezdődik a ballagás. Állunk, hallgatjuk a himnuszt, az egyik legszebb zenét. És nem értem, előttem miért locsognak felnőtt emberek. Van akiknek semmi sem szent.
 Istenem, még hat év és téged foglak látni a nyolcadikosok közt! Már a gondolattól is könnybelábad a szemem. Te még akkor nem fogod érteni talán, mit is veszítesz el örökre. Én legalábbis örömmel ballagtam, alig vártam, hogy középiskolás legyek végre, aztán meg hogy nagykorú és legyen már egyszer végleg vége örökre a tanulásnak. Most meg visszasírom azokat az éveket...
 Megy a műsor a forgatókönyv szerint, közben lassan mintha egy furcsa dimenzióból nézném az egészet, elragadnak az érzések, gondolatok, felülemelkedem a valóságon. Zászlóátadás, közben a Carmina burana szól (egyik kedvenc zeném, hallgasd meg feltétlenül!), miért nem emlékszem már a szövegére?! Néhány éve kívülről kellett fújnom az egészet a színházban. És most a virágot szorongató nyolcadikosok elindulnak az édesanyjuk felé, megköszönni minden eddigi szeretetet, a sorok felbomlanak. És közben zene: "...mama búcsúznom kell, tudod vár egy másik hely..." és itt nem bírom tovább, folynak a könnyeim. "...ne sírj, kérlek, ne sírj!...." Küszködök, mert mégsem zokoghatok ennyi ember előtt, pedig annyira jól esne! " ....legyetek jók ha tudtok, legalább egyszer még..." Színes lufik szállnak a magasba minden ballagó kezéből, velük elrepül, elvész örökre valami, ami olyan kedves, biztonságos volt. "....egyszer nélkülünk megy a vonat tovább..."
Végigbőgöm a ballagást, de annyira jó! Régen volt ilyen élményben részem.
 Aztán "leereszkedem" a valóságba, indulok, mert vége, megyünk haza együtt.
 Csodálatos délelőttöm volt!

A bejegyzés trackback címe:

https://dreamy4ever.blog.hu/api/trackback/id/tr93524703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása